Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Eredete,megjelenése

2010.01.19

                                        PEKINGI PALOTAKUTYA

 

A fajta eredete

Ez az érdekes, keleti származású kicsi kutya, aki sokáig uralkodók kedvence volt, napjainkban ugyanolyan népszerű, mint egykor a császári udvarban. Elragadó, bájos természetű, a szerető ragaszkodás, illetve szórakoztató bohóckodás sokaságát nyújtja gazdájának.
A Pekingi Palotakutyának, aki egy igazán "császári" kutya, olyan története van, ami nagyon régi időkre nyúlik vissza, egyesek szerint Kr.e. 2000-ig. Századokon át a Pekingi, Kína templomaiban élt és a császár szokása volt, hogy kiválasztott innen négy kutyát, amelyek személyes "testőreivé" váltak. Ez a négy ebecske állami események alkalmával a császári menettel tartott, közülük kettő szabályos időközönként éles, fülsértő ugatással jelezte az uralkodó közeledtét, a másik kettő a császári palástot tartotta finoman a szájában. Ha valaki ellopta vagy kárt tett az egyik ilyen kutyában, arra halálbüntetést szabtak ki. Tenyésztésükre személyesen az uralkodó felügyelt. Ezek az ölebek mindenféle változatos és tarka színben pompáztak, hogy az ott divatos bő ujjú színes ruháik ujjaiban a ruhához éppen megfelelő színű ebet lehessen hordozni. Az ölebkultusz 1820-1850 között tetőzött Kínában. TZU-HSI özvegy császárnő volt a tevékenység főirányítója és támogatója. Buddha szellemoroszlánjaival akarta ily módon rokonítani önmagát és kutyáit is. Tenyésztési követelményei közé tartozott, hogy a kutya viselje válla körül szőre formájában a méltóság duzzadó köpenyét és mellső lábai hajoljanak meg oly módon, hogy a kutya ne kívánhasson a császári palota környékéről elvándorolni, mert a csavargás méltatlan. Peking (1860) kifosztásakor a császár utasítására minden palotakutyát meg kellett ölni azért, hogy idegen kezekbe ne juthasson. Egy császári hercegnő azonban -bár önmagával végzett- a kutyáit megölni nem tudta.
Számtalan legenda létezik a Pekingi Palotakutya eredetével kapcsolatban. A legszínesebbek egyike az oroszlán és a selyemmajom románcáról szóló történet, miszerint egy napon az állatok hatalmas királya, az oroszlán a varázserdőben sétált, majd megállt egy tónál lepihenni és szomját oltani. Amint a tó széléhez lépett, meglátta egy gyönyörű kicsi selyemmajom tükörképét, aki egy közeli fa ágán ült. Hirtelen őrült szerelembe esett a tökéletes teremtménnyel, de némi gondolkodás után nagyon szomorú lett. Eszébe jutott, hogy milyen nagy és hatalmas ő, és milyen törékeny és gyenge a kicsi selyemmajom. De ahogy teltek a napok, csak a selyemmajom iránt érzett szerelmére tudott gondolni. A Tündér eljött az oroszlánhoz, és látva levertségét, megkérdezte, tud-e segíteni. Miután meghallgatta a történetet, meglengette a varázspálcáját, és az oroszlán olyan kicsivé változott, mint a csöppnyi selyemmajom. Ettől a naptól kezdve képzeli magát a kicsi, majom-arcú pekingi palotakutya oroszlánnak, illetve innen ered a fejedelmi magatartás és bőséges sörény is.
Visszatérve a Pekingi származásának igazi történetéhez, azt találjuk, hogy a "Pekingi Palotakutya" nevet azoknak a hosszú szőrű kutyának adták, melyeknek sima szőrű rokonait kínai Pug dog-ként ismerjük. A new yorki Metropolitan Museum of Art-ban nagyon sok kínai porcelán látható, amelyeken találkozhatunk ilyen kutyákkal, illetve itt található egy "Oroszlánok" elnevezésű faragott kristály, amin egy Pekingi szuka látható két kölykével. Ezeknek a kutyáknak lógó fülük van, a farkuk a hátuk fölé hajlik, fejük masszív, arcorri részük rövid és bőséges sörénnyel rendelkeznek.
A Pekingi Palotakutyát Kínán kívül, Anglia ismerte el egy évszázaddal ezelőtt, az első példányokat császári palotákból származó zsákmányként vitték az országba. 1860 októberében Dunne hadnagy négy kicsi Pekingit ajándékozott Viktória királynőnek, három ezek közül a Gordon herceg és Lord John Hay tulajdonában lévő Goodwood kastélyba került (ezekre a kutyákra épült az angol Goodwood vonal), a negyedik, egy Looty nevű, barna-fehér szuka élete végéig a királynő közelében élt, Ezt a kutyát meg is festette egy Landjeer nevű állatfestő, mely kép a windsori Kastélyban látható ma is. A királynő 1872-ben bekövetkezett halála után kitömték, és a londoni Természettudományi Múzeumban állították ki.
. Ezt követően roppant népszerű fajta lett, főleg romantikus története és a királyi családnál aratott tetszése miatt. Óriási kereslet alakult ki a fajta iránt. 1900 elején aztán a fajta átkerült az Egyesült Államokba is, ahol szintén nagyon gyorsan felsorakozott a legnépszerűbb fajták közé. Az első Pekingi palotakutya kiállítást New Yorkban rendezték meg a Plaza Hotel báltermében. Így lassanként a palotakutyák meghódították az egész világot.

A fajta fő tulajdonságai

Szokatlan jellem és egyéniség. Ha úgy tartja kedve, akkor konok, makacs és önfejű a gazdájának sem engedelmeskedik mindaddig, míg saját elképzelését meg nem valósíthatja. Ilyenkor hiába hívjuk, nem figyel ránk, csak szimatol vagy megnéz valamit, de mind emellett a szemét le nem veszi a gazdájáról. Majd azután, mint aki jól végezte dolgát engedelmeskedik. Persze ez nem mindig van így, van, amikor azt is elmondhatjuk róla, hogy a legfegyelmezettebb kutya. Minden utasítást végrehajt, visszahozza az eldobott játékot. Nagyon szereti a kényelmet és a kényeztetést. Kifejezetten igényli a szerető foglalkozást, szereti, ha ölbe veszik, simogatják, becézgetik, amit viszonoz is macskaszerű törleszkedéssel, óriási prüszkölésekkel teli boldog hempergéssel és villámgyors farok csóválással. A legszeretetteljesebb viszony kialakulásának egyértelmű jellemzője, ha kutyánk nevét kedves hangon ejtjük ki, mert akkor ő azonnal apró vakkantásokkal válaszol rá és tekintetével őrzi gazdáját. Ennek a szeretetviszonynak a kialakulása nagy létszám tartásakor is lehetséges. A palotakutya kedveli a zöldben való szabad mozgást, kertben való barangolást. A birodalmát rendszeresen ellenőrzi, felméri a változásokat és elvégzi a szükséges "jelöléseket". Képes nagy futásokra is de nyirkos, vizes időben inkább a lakásban tartózkodik. Nyáron nagy melegben megkeresi a számára legideálisabb hűvös helyet és csak alkonyatkor az idő enyhültével bújik elő rejtekhelyéről. Természetüket elemezve, roppant ellentmondásos egyedekkel lehet találkozni. Vannak egyedek, amelyek nagyon békések, szeretnek minden embert, és vannak olyan egyedek, amelyek nem viselik el az idegeneket. Ez valószínűsíthető, hogy a gazdától függ. Ezek a kutyák abban viszont egyeznek, hogy más kutyákkal szemben roppant harcias és félelmet nem ismerőként mutatkoznak be..
Bármilyen nagyságú és fajtájú kutyára rátámad, ilyenkor a gazdának kell résen lennie és azonnal ölbe kapnia, mielőtt elfajulna a dolog. Látni lehetett már pekingit kiállításon egy dog hátára felpattanni. Ha a gazda nem lett volna résen, el lehet képzelni a következményeket. Első ránézésre ez az aránylag kicsi jószág valóban az oroszlán bátorságával rendelkezik. Az egykének, kedvencnek tartott példányok hörcsög módjára támadnak minden idegenre, sőt a gazdához a jelenlétükben nem is lehet közelíteni. Ha ébren vannak nagyon jó jelzőkutyák. Minden mozgást követnek és reagálnak rá. Ha alszanak ez nem így van. Valószínű, hogy a hangos horkolásuk elnyomja a környezet halk zajait.


Az ideális küllem

A legideálisabb a középméretű kutya kb. 4-6 kg-os testsúllyal, alacsony lábakkal, az elülsők görbültek. A hátulsók erős csontúak és jól izmoltak. Az állkapocs széles, fogazata komplett, elöl 6-6 metszőfoggal. Zárt szájnál a fogazat nem látszódhat ki. Alsó fogsora egyenes ívű. Szemei barnák, nem kidülledtek. Orrnyílásai nagyok, amelyen jól levegőzik. Fejeteteje lapos, fülei magasan tűzöttek. Feje elől nézetből téglalap alakú, sík vonalú, nem állhat ki sem az orra, sem az álla. Az orra körül felül teljes szőrkoszorú van, amelynek vonala sehol sem szakadhat meg. Teste tömör, rövid, semmiképpen nem hosszú. Szukáknál elnézhetőbb a kissé hosszabb törzsrész.. A nyújtottabb törzsben ideálisabb a magzatok elhelyezkedése és kifejlődése. Főleg több kölyök fogamzása esetén az ellés is könnyebb lefolyású. A túl rövid törzsű szukáknál elég gyakori a császármetszés, mert a kölykök zsúfoltsága miatt nem tudja megkezdeni az anya a világrahozatalukat.
A palotakutyáknak a szőre adja fajtája díszét. Bundája áll a tömör aljszőrből, ezt befedi a hosszú egyenesszálú fedőszőrzet, amely a nyakon sörényt alkot. A fedőszőrzet lehetőleg fedje be az egész kutyát, a hasánál is egyenletesen érjen le a földig.
A koronát a kutyára a minél hosszabb fül- és farokszőrzet teszi fel. Beállítva az ilyen kutya mutat a legpompázatosabban. Mozgása legyen guruló és szabad. A farkát mindig a hátán hordja, amelyen a szőr teljesen szétterül. Nem mutat a kutya, ha a farokszőre oldalra lógó. Mozgás közben a szőrnek a kutya körül lebegő mozgást kell nyújtania. Ringben való körbejáratásnál igen fontos, főleg a kanoknál, az állóképesség. A kutya több kör megtétele után sem fulladhat ki, nem fekhet le, mert ezek szervi bajokra utalnak, ami átöröklődik az utódokra. Fontos még az ivarjelleg, tehát a kan ne legyen szukás, finom típusú és fordítva a szuka ne legyen kanos jellegű. Ha a legigényesebb mércét akarjuk felállítani, akkor nagyon fontos figyelni a minél erősebb pigmentációra is. Ne feledjük végül, hogy a kutya ringben való elegáns megjelenéséért fele részben a ringdresszúra a felelős. Ketrecbe elzárt, társaságba soha nem járó szuperszép kutya sosem lesz a kiállításokon határozott, elegáns mozgású és magabiztos viselkedésű.. A palotakutyánál elengedhetetlen a folytonos szőrápolás, ami az egész testen lévő szőrzet nagyon aprólékos és kíméletes átkefélésével jár. Ezeknek a dolgoknak minden kelléke szakboltokban beszerezhető. Ne felejtkezzünk el a szemek, a fülek, a körmök és a bűzmirigy állandó karbantartásáról, tisztításáról sem. A védőoltások fontossága, a féregtelenítések, a hazai állomány felénél biztos, hogy nem bírnak megfelelő jelentőséggel. Ne hanyagoljuk el. A pekingi palota kutya díszét, a szőrét a bolha teljesen lepusztítja, bőrekcémát okoz, ezen kívül a csípéskor egyik állatról a másikra átviszi a fertőzőbetegségeket is. Korszerű készítménnyel teljes bolha-és kullancsmentességet érhetünk el. Minden szempontból ápoljuk kutyánkat. Az ápolatlan állat mindenkiben visszatetszést kelt. Amikor egy tenyésztő sok év munkájával, olyan almot hoz létre, amelyben több ígéretes kölyök is található, ez a tenyésztőnek nagy boldogság és nagyon jó érzés. De az ígéretes kutyákkal ápolatlanul, lepusztult szőrrel és neveletlenül találkozni a kiállításokon: az borzalmas.